Az �jszaka par�nyi sz�rnyei nem engedtek az ebek harmincadj�b�l, sunyi kis f�nyfoltok form�j�ban ugr�ltak el�ttem �ri�si meggy�z�d�ssel, k�zben nagyokat kanalaztak az �j s�t�t szurk�b�l, �s v�rt�k az alkalmat, hogy egyetlen hatalmas f�nycsom�v� �lljanak �ssze, hogy �gy csap�st m�rhessenek elny�tt l�t�idegeimre.

   Ezek ut�n les�t�ltam a F�ld gyomr�ba, �s lepakt�ltam n�h�ny rossz�let� illet�vel.

   De ennek akkor m�r a fele sem volt tr�fa; �sszeakadtam az �temekkel, �s onnant�l kezdve, mint valami el�szobai zegzugrovart csaptak agyon az �jabbn�l elk�peszt�bb felismer�sek �s az ezeket k�vet� nevet�shull�mok, melyeket az elt�lt�tt id� m�g megfejelt saj�t sz�vev�nyes paradoxonj�val.

   Val�ban ez t�rt�nt, nem is �rn�m m�sk�pp.

  Az emberek k�zben folyton t�lekedtek, mintha l�tv�nyosan akarn�nak feleslegesnek t�nni, �sszegy�ltek a bej�ratn�l, de csak cirkul�ltak ott egy helyben, mivel a kimen�k nem tudtak kimenni a bej�v�k miatt, a bej�v�k �tj�t pedig el�llt�k a mozgol�d� kimen�k, maga a l�tv�ny is szerencs�tlen.

   Ekkor �n �r�ltem, hogy m�r bent vagyok, ugyanakkor meg ki akartam menni.

   K�v�l-bel�l t�gasabb.

   A Vil�gegyetem mind t�gabb, mind sz�kebb.

   Egy pillanat is el�g, �s mindent elfelejtek.

  M�r az idej�t sem tudom, mikor �rtam le valamit. Egyetlen �jszaka alatt am�gy is rengeteg borzalommal tal�lhatjuk szembe magunkat, ha szemf�lesek vagyunk, de ha meg nem figyel�nk oda, kibasznak vel�nk a k�r�lm�nyek.

   Most �ppen ez van. H�trafordulok, �s egy kedves d�mon neg�desen cs�b�tani kezd, mintha ugyanazt a j�t�kot �zn�m, amit �, ez�rt h�t figyelmeztet�s n�lk�l ejt csapd�ba, k�zben az �temek v�ratlanul eltorzulnak, a m�lynyom�k is neh�zkesen d�b�r�gnek, �n tehetetlen t�bl�bol�ssal reag�lok, de csak els�re, mert azt�n…

   Azt�n? Azt�n mi…?

   Azt�n.

  Megtanultam kezelni a hal�los fenyeget�st; avagy nem igaz�n er�ltettem az ellen�ll�st. De micsoda vesz�ly is ez! Mintha a leghidegv�r�bb gyilkos �s a legkegyesebb angyal fura elegye j�rna a nyomodban l�ngsz�r�val felszerelkezve, test�re t�k�letesen simul� tit�np�nc�lzattal bebor�tva, mely egyben h�-optik�s �lca is; ha akarja, megl�thatod, ha akarja, nem veheted �szre. Ac�lh�l�ja kegyetlen kelepce, mely a k�tely elektromoss�ga, de a v�gy m�gnese is egyben. Legy�zhetetlen!

Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt a helyt�ll�s az�rt nem alapvet�, csup�n j� sz�nd�k� pr�b�lkoz�s… �s �n tele voltam j� sz�nd�kkal. �pp csak felvillant el�ttem a szenved�ly kanyarg� alag�tja, m�ris beszippantott. Felett�nk v�z, el�tt�nk hatalmas t�kr�k �s t�m�ny f�st jelzik a bez�rts�got, mindenhonnan mi ver�d�nk vissza most, mint egy kirakat.

   Szenved�ly�nk kirakata.

   Szenved�lyek egy kirakatban.

  P�ratlan helyzet volt, soha hasonl� kor�bban. De m�gis term�szetes volt, �s h�vogat�, akartam hagyni magam. Elsimultam egy �des k�r�lm�nyben. �s kerestem a megfoghat�t, az elevent, a racion�list, a lehetetlent.

   – Lehet, hogy gyilkos vagy – suttogtam a d�mon f�l�be –, de nem zavar, engem nyugodtan meg�lhetsz, mert a v�gyaim megmaradnak ut�nam. �s azok k�nz�bbak lesznek, mintha �letben hagyn�l – amint kimondtam ezeket, a barna szembog�r izz� �rissz� v�ltozott, �s a d�mon azonnal k�dd� v�lt. Vagyis elvegy�lt a t�megben. Most m�r �rtalmatlan.

   Ut�lag �gy k�nyveltem el a helyzetet, hogy v�g�l felfalt benn�nket a f�lhom�ly, miel�tt eld�nt�tt�k volna. Mert nem d�nt�tt�k el.

    A t�nct�r ki�r�lt, a zenekar kivonult, a hangsz�r�k n�ma m�lt�s�ga. �n maradtam ott, �s a semmi. De nem v�rtam tov�bb. Felsziv�rogtam a felsz�nre, ahol d�zs�b�l �nt�ttek. S�t�lgattam fel-al�, k�zben mart, ami bennem maradt. Majd hirtelen felr�ppentem az Anker-k�z h�zt�mbjei k�z�tt a tet�re, �s onnan b�multam bele ebbe a pillanatk�p-merev, szexu�lisan t�lf�t�tt v�rosba, �s azt gondoltam: sajn�lom, hogy nem sajn�lom.