Meglett valami, �s elt�nt hirtelen?

Most ki magyar�zza meg?

T�rt�nt valami?

Nem tudok megb�k�lni, nem b�k�lhetek meg. Nagyon nagy vesztes�g lenne. Ahogy a metr� a s�nekre fesz�l, csak szigor� retteg�s van bennem, semmi v�rakoz�s, de tal�n m�g egy kicsi zavarts�g. Az �j elker�l. Csak a r�gi van, az elhullajtott k�pr�zat, amit az�ta szorongatok, mi�ta elveszett. Vagyis elk�pzelem, hogy szorongathatom. Most a sz�l r�zs�ra n�zek, ahogyan sz�nalmasan k�kad lefel�, egyed�l azt szor�tom most biztosan, nagyon fesz�lyez. El�ttem �ri�si sz�rnyetegek �lnek, belen�znek az arcomba. H�t ne n�zzenek bele. T�ntet� az elfordul�s, amivel reag�lok. Idegesen szemezek egy kapaszkod�val, ami nem hagy nyugodni, ide-oda leng. Egy �reg szalamandra leveszi a kalapj�t, �s bel�p a szerelv�nybe. Annyira k�nz� most ez a vesztegl�s, hogy nem is akarok majd lesz�llni, mert m�g megsz�d�l�k, �s beesem valahov�. A tenyerem izzad, k�rm�m alatt bev�rzik, �s a hideg r�z. Ez most m�r nem vicc! De nem akarok ezzel mit kezdeni, nem rejthetem el. Megsz�l�t a f�lelem, �s meger�szakol. Ha tudn�k s�rni, most biztosan azt tenn�m, visszaforduln�k, a vir�got az �l�sen hagyn�m, vigye akinek sz�ks�ge van r�, mert most nem tudok szemben�zni, nincs itt az ideje. Otthon fek�dn�k a s�t�tben, csendben elbomlan�k. A s�rk�vemen ne legyen semmi, se n�v, se felirat, se sz�let�s, se hal�l, ne legyen k� sem. Valahol legyek. Ha lesz majd id�m, persze ell�togatok magamhoz, m�s nemigen tudn� merre fekszem. Nem kell. Nyaldosson egy kellemes illat, ami k�rbevesz, am�g csak tud, �s ne tudjak arr�l se, ha elt�nik. Meredten n�zek magam el�, m�r biztosan le fogok sz�llni, nem seg�thetek magamon. Egy �ri�si akv�riumban lebegek, n�zem az aranyhalakat, de menek�l�re fogom egy boh�chal miatt. A felsz�nr�l f�ny dereng, de hi�ba, ha egyszer bel�l van s�t�t. Ahogy neh�zkesen man�verezem, lass�tom a perceket is, amik elv�lasztanak, el�re ismerem a koreogr�fi�t, agyamban meg�rtam. A sz�l�ttek ek�zben egyre torzabbak, de az igazi r�ms�gek a felsz�nen v�rnak. Itt m�g j�kedvem van. Arcul csap a villamos vastag leveg�je, �s gyalog megyek ink�bb. Hemzseg� borzalmak. Vesztegl� sehonnaik. Vicsorg� lid�rcek. Ecseteln�m az utat m�g, de felesleges. Tal�n oda�rek, tal�n most t�nyleg itt vagyok, tal�n haladok. Az Oktogon hull�mz� f�nycs�kjai tal�n el�sz�r nem vonzanak. A mekdon�ldszos vill�dz�s brut�lis szerencs�tlens�g�ben szerencs�tlenkedem, ez a tal�lkoz�si pont. Nem gy�jtok r�. A lelket tartom magamban, egy�ttal roskadozom magam alatt. H�t �ra m�lt p�r perccel, az id� szab�lyos kegyetlens�ge. K�stem, de ezzel nem vagyok egyed�l. M�r egy�ltal�n nem tudom, merre n�zzek. A helysz�n csak k�ls�, dereng� valami, egy�ltal�n nem bizonyoss�g, b�bok k�npadja. Ha valami �rz�kelhet� bel�le, azok csup�n hom�lyos kacajok, mintha b�rmelyik�k lehetne, mintha b�rhonnan j�hetne. Egy gigant marionette lengeti a karjait, tekintete kopott �s siv�r, de ez riaszt meg. Fogsora �p. Szorgosan mar a bels� rothad�s, most m�r valami legyen. De nincs. Itt �llok szabad k�npadra v�rva, �rdekl�d� h�h�rok k�z�tt, akiknek mindez semmit sem jelent. V�g�l eln�zek balra. K�zeledni l�tom, mert �rkezik. Megj�tt. Nem n�z a szemembe. A r�zs�t leejtem. Nem kell, hagyjad… elindulunk valamerre. A b�bok tov�bb t�ncolnak, az � mulats�guk v�gtelen, ezut�n is tartani fog. Szememre h�nynak, most minden egy szemreh�ny�s. De �rthet�. Hallgatunk. Most vagyok csak igaz�n egyed�l.