M�r senki sem n�zi a k�zvet�t�seket.

Lassan hunyunk ki, mint a gyertyal�ng.

De nincs semmi baj, csak tal�lkozik k�t vil�g, a felt�tel n�lk�li �nz�s, �s az abszol�t �rdektelens�g, fejl�d� t�rsadalmunk alappill�rei, l�tjogosults�gunk v�gleges�lt form�i, k�t lefejezett, tr�nk�vetel� kiskir�ly, akik jogaik�rt pattognak, j�val a j�izl�s hat�rain k�v�l, az �veghegyen t�l, de Dun�n innen, �s m�g ki tudja, merre fel�.

A lev�gott fejek egyenletes, p�rhuzamos elrendez�se az �t ment�n, valamint v�gel�thatatlan soruk a m�v�sz katon�s prec�zs�g�r�l tehetnek tan�bizonys�got, m�g az elj�r�s m�dja, azaz a fejek testetlen�t�se viszont - a nyakt�vek h�s�nak cafrangoss�ga, egyenetlens�ge alapj�n - durva b�rdolatlans�gr�l, rendszertelen kapkod�sr�l, s�t h�nyaveti fel�letess�gr�l �rulkodik. Az alkot� m�v�szi elhivat�s-tudat�t azonban m�giscsak bizony�tja elgondol�sa megval�s�t�s�nak t�nye - engedve az�rt n�hol a spont�n megold�soknak is -, �s hogy rideg id�k fagyos szelei se f�jk�lhass�k �ssze-vissza az �rt�kes m�t�rgyakat, a fejeket b�bjukon �t c�l�p�kkel er�s�tette a talajhoz.

A v�r m�r fekete az arcokon.

– M�gis honnan vehette ezt a rengeteg fejet?

– Az m�g hagyj�n, de a testeket hova tette?

– Zseni�lis!

– Micsoda elgondol�s! Ez maga az �lland�s�g form�ba �ntve! - diskur�lgatott k�t m�kedvel�, amint fel-al� s�t�lgattak a lev�gott fejek kihalt mezej�n, szem�gyre v�ve az egyes arckifejez�seket; t�tott sz�jak, nyitott szemek, �res tekintetek, s a felett�k lebeg� gondolat, hogy �gy egym�s mellett id�tlen id�kre v�lnak k�retlen sorst�rsakk�. Minden l�p�sn�l egy �jabb fejbe botlani - a k�l�nbs�gek m�r nem is szembet�n�k. Hacsak.

– Te, azt ott ismertem... Guszt�v! Hah�, Guszt�v!

– Guszt�v nem hallja.

– Guszt�v nem volt s�ket... kiv�teles rohad�k volt viszont, �gyhogy meg�rdemelte, hogy ide ker�lt!

– Sz�p karrier.

Az id� saj�tosan lass� �s gyors el�rehaladt�val azonban a m�v�szet is elvesz�ti aktu�lis �rv�nyess�g�t, eszm�j�nek magva k�nnyen boml�snak indulhat, a m�v�sz kifullad, �s k�ptelen �jragondolni mag�t. A m�v�szetet valaha is kedvel�k pedig magukba z�rk�znak, szkeptikuss� lesznek a m�vekkel, de m�g saj�t m��rt�k-�t�let�kkel szemben is.

– A szerz� mintha t�l sok �nism�tl�sbe bocs�tkozna… itt-ott meglep�en kreat�v, olykor sz�rnyra kap, de azt�n mintha lanyhulna a lelkesed�se…

– Val�ban, ez az er�lk�d�s egyre sz�nalmasabb, nem fejez ki semmit.

– Nem �rtem, ki volt erre valaha is k�v�ncsi, mennyire unalmas ez m�r!

K�nnyen ad�dhat a k�rd�s: akkor kinek alkot az alkot�? Ki igazolja �t vissza? Saj�t maga? Saj�t mag�nak alkot-e, vagy tal�l k�z�ns�get is? Ha nem tal�l, akkor keresnie kellene? Ez esetben hol lesz mindebb�l a m�v�sz? Fontos-e mindez saj�t mag�nak?

Az �veges tekintetek mind egy ir�nyba szegez�dnek most: a horizontra, ahol t�volodni l�tszik a k�t l�togat�.

De hol van a m�v�sz; elt�nt?

Esetleg itt az � feje is?

�s a v�laszok? Ki felel?

Hallgat�s.

Hallgat�s, hallgat�s, hallgat�s.