Amikor �llok a buszmeg�ll�ban, �s a j�rat nem j�n, �s k�rben�zek lassan, l�tom az eg�sz hadsz�nteret, ami k�rbevesz, mint egy rossz l�gk�r, m�r azonnal gyanakszom, l�tom a fel�sott utat, az eg�sz utca egy kereszt alak� nyomaszt� g�d�r, ami szint�n nem kedvez a k�zleked�snek, akkor legal�bb megd�bbenek, ha nem is kapok azonnal s�r�g�rcs�t, de mostan�ban nem, megszoktam m�r, megszoktam, hogy magyar vagyok, hogy itt kell �lnem, nem m�shol, �s hogy v�gig kell ezt n�znem, hogy haz�mnak rend�letlen�l, �magyar, �s hogy itt nincs k�zleked�s, j�rom siralmam t�nc�t itt az utc�nkban, pr�b�lom felvenni a pr�bapozit�r�t, persze val�j�ban m�g csak meg sem zizzen semmi, ahogyan megrohadtak a dolgok, �gy maradtak, a term�szet fogai kihullottak, csak a semmi verejt�kezik konokul �s f�j�n, sz�val nem reag�l semmi, m�r nem ad ki hangot sem, a szenved�s is elm�lt, mert nem volt r� sz�ks�g, ami most besz�lni tudna, mind a fejembe k�lt�z�tt a hangj�val, ha esetleg valahol leszakadt egy ereszcsatorna, az kor�bban t�rt�nt, �breszt� mindenkinek, talpra vil�g, meg�llt k�zben az id�, ezt ki nem vette �szre, de senki nem tud jelentkezni, a horizont r�m mered, de nem v�dl�n, csak r�szv�ttel �s sz�nakoz�n, k�kadt lombkoron�it lengeti be b�gyadtan, mintha a sz�lj�r�s ironiz�lna, persze ez csak az �ress�g utols� �zenete, hogy valahol valami dereng m�g, ami potenci�lisan �l� sz�vetb�l �ll, de v�g�l is mindegy neki, mert ebb�l soha semmilyen el�nye nem lesz t�bb�, �s a t�vols�g most akkora k�zt�nk, mint egy t�volba mered�s, amin nem seg�t semmi, az emberrel ak�rmi lesz, mindig a messzibe mereng, odav�gyik tal�n, �s nem is tal�l vissza, voltak�pp mindegy nekem is, jut eszembe, hogy a l�that�r melyik v�g�n �llok, innen m�r nem t�vedhetek el, mert nincs hova, csak s�t�lgatok fel-al� a v�jat ment�n, �s gyanakszom tov�bb, amikor a mereng�s felvillant el�ttem egy emberinek t�n� sziluettet, ami folyton k�zeledik fel�m, hirtelen t�nyleges alakk� s�r�s�dik, de nem l�tom a tekintet�t, t�rt�nik-e ez egy�ltal�n, villan �t azonnal, nem hiszem, j�n a reflex, de elfogadom m�gis, mert ez m�giscsak egy esem�ny, egy valamilyen helyzet, amit �titat a feszeng�s, pszichikus klausztrof�bia, rengeteg a feltev�s, tal�n majd sz�lnom kellene, de mit mondjak egy idegennek, aki �gyesen ker�li a g�dr�t, de lassan �s s�nt�n, honnan j�hetett, merre tarthat, magamr�l nem besz�lve, de nincs mondanival�m, mint m�skor, most is csak egy id�zet ugrana be, r�m�lom az elme utc�ban, nincs kiutam, vagy �bred�s, ezt most itt meg kell oldani a helysz�nen, innen m�gsem k�ldhetem sehov�, �n m�r nem mozdulok, bev�rom a fejlem�nyt, ennek tal�n valamilyen felszabad�t�-funkci�t kellene ell�tnia, hogy �r�ljek, am�g a k�zelben ember van, �s nem m�s ismeretlen faj, aminek m�k�d�se �s evol�ci�s saj�toss�gai nem saj�t�that�k el, most meg�ll � is, el�ttem �ll meg, nem ment tov�bb, most l�tom csak el�sz�r �sz szak�ll�t, bodros szem�ld�k�t, apr� szemeit, kab�tja s�t�t �s koszlott, a jelens�gb�l �sszess�g�ben k�nz� b�d�ss�g, meg egy talicsk�nyi kalinka-p�rlat �rad, nem tudom, tal�n annyi, m�r nem kell sz�lnom, besz�lni fog �, am�g mutat�ujj�t felemeli, lekong az utols� harangsz�, nem mutat r�m, de int� jelleg� �gy is, valamire figyelnem kell, valami m�g fontos lehet, sz�j�t nyitja, el�sz�r halk h�rg�st hallani csak, v�g�l suttogva azt ny�gi, hogy valamikor, egyre csak azt, hogy valamikor, agyam egy t�voli zugban d�monok hangj�t tal�lja meg, a borzalom �s r�szv�t jelen�sei, az eny�mek mind, hangja az � hangjukat pend�ti meg, lassan �s szaggatottan, de ezt h�rgi m�g mindig, �s most indul tov�bb, most araszol el, nem n�z �s nem k�rdez, �n k�rdezek, azt k�rdem erre, hogy micsoda, valami �rthet�bbet mondjon, valami k�z�s t�maszt�kpontot a k�lvil�gb�l, ami szint�n egyezm�nyesen �rtelmetlen, de m�gsem ez az, tal�n t�nyleg meg�rteni szeretn�m, de mintha nem is nekem c�mezn� mondand�j�t, hanem b�rkinek, aki most itt �llna a helyemben, de nem �ll itt, mivel nekem kell itt �llnom, f��ll�sban, itt napr�l napra vagyok �n, azaz napr�l napra csak �n vagyok, �rje be ennyivel, ez is csak v�letlen, tal�n egy �cska klis�, amit nem tudok lej�tszani, ahogy els�nt�t mellettem, szem�be n�zek, nagyj�b�l �res az eg�sz, de k�l�n�s �s tasz�t�, magamban �sszeugrom egy gyuf�sdoboznyira, a h�rg�s torzul� hull�mai m�s szavakat form�znak m�r, azt mondja most ide j�ttem, �n ide j�ttem, �n �szint�n megriadok, megfordulok, m�r a meg�ll� melletti padn�l j�r, �gy l�tszik, megpihenni akar, �s igaza is van, kinek kell a retteg�s, csak egy cs�ppnyi r�sz neki, ahogy �gy eln�zem �t, agyam egy eml�ket �klendezik, de az m�g benn marad, nem is akarok r�j�nni m�g, t�ls�gosan is ismer�s ez a hom�ly, egy m�sodperc m�lva megfordul, de mi is ez a m�sodperc, mikor a sz�mlap �s a mutat�k k�z� ragadtunk mindketten, �gy t�nik mag�ra mutat, gesztusa az egyetlen hiteles bizony�t�ka annak, hogy k�v�lr�l is kap jeleket, de ezt tudja is, �s azt mondja halkan Pisti, sz�delegni kezdek, bebor�tja a padot hatalmas lepel�vel , �s odafekszik, bennem a zsibbad�s fenyeget�zik, szinte azonnal mehetn�k is tov�bb, �s nem kell, hogy �rintve legyek ennyire sem, de lassan a zsebembe ny�lok, �s egy f�nyk�pet tudok el�h�zni, f�lelem fog el, hogy az eml�k most �sszerakja mag�t, egy�ltal�n mi�rt van ez n�lam most, a k�p gy�r�tt �s fak�, 100as Forte-ra k�sz�lt nappali f�nyben, de ki�gett k�nnyed�n, �llap�that� meg, mintha egy �res pad benyom�sa lenne, rajta gyertyacsonkkal, mert csonkig �gett, a pad t�ml�j�n felirat egy lapon: Pisti, alatta kereszt, a h�tt�rben buszmeg�ll�. �ssze�llt minden, teljes a k�p.